08 Jul
08Jul

Hatalmas erő van az erdőben...

Nem csak a tisztasága, bár önmagában már az is elegendő lenne. Az erdő szemmel nem látható lényei, a segítők, akik a növények déváiként vannak jelen, mind támogató energiát sugároznak felénk. Persze, tudnunk kell néhány fontos dolgot, hogy kapcsolódhassunk.  

Az emberi energiarendszer, maga az ember, a test és a finomanatómia szintjén, de még a városban eltompult érzékszerveink minőségében is, sokkal inkább a természetben való létezésre kalibrált, mint a zajos, és szennyezett városokban való tartózkodásra.

Ha képesek vagyunk elcsendesedni, szelíden és alázattal figyelni, ha tiszteletben tartjuk az erdő törvényeit, hatalmas gyógyító erőt találhatunk a fák alatt, a tisztásokon, a vizek mellett. akár egy fa tövében, hátunkat a törzsnek támasztva, vagy ölelve egy minket megszólító fát..

Szeretem ezeket az alkalmakat..

Az intuícióm gyakran már napokkal előtte jelzi. Nem csak azt, hogy szükségem van a Földdel való kapcsolódásra, hanem azt is, hova menjek. Vannak helyek, amiket már ismerek, de az is előfordul, hogy olyan tájakra hív, ahol még nem jártam. Szeretek összekapcsolódni az erdő terével, még mielőtt elindulnék. Sok felszerelésre nincs szükségem. Kényelmes cipő, ami akár vizes is lehet. Könnyű, szellőző ruha, hogy érezzem a szelet, a napot. Igyekszem természetes anyagokból készült, több rétegű ruhát találni ehhez.

Víz, egy kis gyümölcs, magok. ha hosszabban tartózkodom kint, akkor is elegendő valami könnyű étel.

Tisztelem az erdőt, és annak minden lakóját. A növény családokat, a fák családjait, a vizet, a virágokat. Az élőhelyet. Mindannyiszor hálát érzek, mikor beengednek az élőhelyükre. Óvatosan és csendben járok. Megvárom az invitálást, hiszen én sem szeretem a hívatlan és erőszakos látogatót az otthonomban. Kapcsolódom.  Nem sietek.

Lassan, érzékszerveimet kiélesítve, megpróbálom megtalálni azt az erőhelyet, ami számomra az adott pillanatban a leggyógyítóbb.

...Ha a tenyerünket lefelé fordítva járunk érezni, fogjuk a vonzást. Ha meg akarjuk találni a helyet, ami számunkra a leggyógyítóbb figyelnünk kell a jelzésekre. A hely, ahol töltődni tudunk, vonzza a tekintetet. Szinte az egész testet. Ha végigsimítjuk a követ, vagy a fa törzsét, a padot, vagy a térnek azt a pontját ahol megállnánk, vagy pihennénk kicsit, tenyerünkbe érezni fogjuk a „ húzást”.

Ha az erő eltolja a kezünket, vagy nem érezzük magunkat komfortosan egy adott helyen, inkább sétáljunk tovább.

Érdemes felkészülnünk a szúnyogok, vagy egyéb kis látogatók távoltartására is, lehetőleg természetes módon...

Általában magam késztette távoltartóval kenem be a bőröm. Egy kis vízzel higított citromlébe gerániumot, teafát, levendulát és citromfű illóolajat csepegtetek. Szeretem ezt a keveréket, mert elegendő, hogy távol tartsa a látogatókat, ugyanakkor nem tartalmaz veszélyes kemikáliákat, kímélve az egészségünket. Sőt! Támogató és gyengéd az energiarendszer szintjén is.

 Az erdőben töltött idő, gyógyító, tisztító ereje bámulatos. Érdemes csendben lennünk. Befelé figyelve önmagunkkal lennünk. Megvárni, amíg elménk elcsendesedik. Jó így kiüresedni, elengedni, az erdőnek adni mindent, ami nehéz, ami sok, vagy fájdalmas. Csak hagyni, hogy sejt szinten elkezdődjön az áthangolódás. Mint egy mély masszázs, ahogy a vibráció kiegyenlítődik, ahogy elindul a változás.

Az erdő templom! Szent és tiszta tér, ahol segítőket találunk.

Járjunk bennük tisztelettel és hálával.

Ölelés, Hermann Rády Éva