Gyönyörű, ahogy Anyánk nem csak ruhájának minőségét és színeit cseréli ilyenkor,,nemcsak méhének gyümölcseit engedi útjára, hanem összehangolja a láthatót a láthatatlannal, a hallhatót a hallhatatlannal. Két világot egyesít magában, ahogy ezen az oldalán pihenni készül.
És valóban...
.
Az őszi nap-éj egyenlőséggel, ha csak egy pillanatra is, de egyensúlyba kerülnek a létezés örök aspektusai. A kint és a bent, a fény és az árnyék, az igen és a nem, a látható és a láthatatlan kapaszkodik ilyenkor össze,hogy új fordulatot véve, elinduljon a a betakarítás és az elengedés következő szükségszerűségébe.
Még ünnep van!
Az aratás, az idén elvégzett munka, a megszerzett tudás, a fényben szerzett tapasztalás ünnepe.
De már szólnak az orgonák..
Bőgnek a szarvasok, kürtként jelezve, ideje csomagolni, és elindulni a belső ösvény irányába.
Elegendő, ha magunkkal visszük az év élményeit, benne gondosan csomagolt önmagunkat, hogy a téli időben, a bent melegében, lassan, sorról sorra kibontsuk a történéseket.
Lesz, amire rácsodálkozunk, mert valahogy el is felejtettük, hogy megélésként velünk maradt. Lesz, amit először nem ismerünk fel, de ahogy türelemmel csiszolgatjuk, felfényesedik, és aranyként mutatkozik a dolgaink között. Találunk majd olyat is, amit hálával és megértéssel visszaadunk, megőrizve belőle a puszta élményt. Olyan is lesz amit elajándékozunk, vagy egyszerűen csak felajánljuk a létezésnek, mint tapasztalást. Lesz amit már most a magunkénak tudhatunk, de lesznek dolgok a csomagban, amit csak az idő egy következő állomásán tudunk kibontani.
Bárhogy is!
Szólnak az erdei harsonák. A lélekvezető szarvas készen álla kapcsolódásra, hogy olyan ösvényeken vezessen, ahol még nem jártunk.
Őt követve biztonságban érezhetjük magunkat.
A szarvas halkan jár. Koronája kozmikus antennaként érintkezik az éterrel, és kapcsolódik a mindenség finom vibrációival. Lábai a Föld gyökereivel kapcsolódnak, felfognak mindent ami Van!
A szarvas halkan jár. Tiszteli az erdőt, és nem hagy nyomot vagy sérülést oktalanul. Léptei óvatosak, de nem tétovák. Figyelmét leköti az ösztönösségében rejlő igazság. Hogy minden EGY!
A szarvas megtalálja azt az ösvényt, ahol még senki sem járt. Ez a képessége segít nekünk, hogy önmagunkkal találkozhassunk. Hogy eljussunk a Csillagig akik valójában vagyunk.
Szólnak az erdei orgonák..
Ilyenkor az erdőn is csendesebben,járunk. Az üzenetük beleivódik a térbe, a fák ágai között zendülő szél dallamába.
A szarvas energiája megszólítja a lelket. Az általa mutatott ösvény új mezőkre vezet. Új mezőkre, ahol minden ugyanaz, mégis teljesen más.
Láss a szarvas szemével, hallj a füleivel. Érezd a talpad alatt az ösvényt. Járj halkan, de biztos léptekkel, annak egyértelmű tudatában, hogy a szarvas, az ösvény,és az új világ is Te vagy!
Rajtad, csakis rajtad keresztül képes a kifejeződésre, ezért Egy Veled!
Szólnak az erdei orgonák..
Ideje csomagolni..
Szeretettel, Mabon tiszteletére.....és Lili lányomnak, akit egész évben szarvasok követtek, és aki reményeim szerint követi is őket..
H. Rády Éva